Háttér: A spondylitis ankylopoetica (SPA) a spondylarthritisek közé tartozó, gyulladásos reumatológiai kórkép, amely elsősorban a gerinc és a sacroiliacalis ízület gyulladását okozza. A betegséghez gyakran társulnak extraartikuláris manifesztációk, mint gyulladásos bélbetegség, enthesitis és uveitis.
Cél: Jelen vizsgálat során a TNF-gátló kezelés hatását vizsgáltuk SPA-s betegeink betegségaktivitására, mozgásszervi funkcióira és extraartikuláris manifesztációinak előfordulási gyakoriságára.
Vizsgálat menete: A DEOEC Reumatológiai Tanszékén egy 72 beteget magába foglaló keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk, amelyben a biológiai terápia betegségaktivitásra (BASDAI) és mozgásszervi funkciókra (BASFI, HAQ) , valamint az extraartikuláris manifesztációkra kifejtett hatását vizsgáltuk validált kérdőívek segítségével.
Eredmények: A biológiai terápiás kezelésben részesülők betegségaktivitása jelentősen kisebb volt, mint a hagyományos kezelés esetén (2.6 vs 5.1). A TNF-gátló kezelés mellett ugyancsak kedvezőbb funkcionális állapotban voltak az SPA-s betegek (BASFI: 42 vs 54, HAQ: 0.50 vs 0.98). Bár a TNF gátló kezelések összességében jelentősen csökkentették az extraartikuláris manifesztációk előfordulását, a vizsgált készítmények közül (Enbrel, Humira, Remicade) a receptor-fúziós proteinnel (Enbrellel) történő kezelés esetén jelentősen gyakrabban fordultak elő ezen tünetek, mint a monoklonális antitestekkel történő terápia során. A Remicade-del kezelt betegek 57%-ánál, az Enbrelt kapók 71%-nál, a Humirával kezeltek 36%-ánál volt az extraartikuláris manifesztációk (gyulladásos bélbetegség, enthesitis és uveitis) bármelyike megfigyelhető.
Konklúzió: A TNF gátló kezelés jelentősen csökkenti az SPA-ban szenvedők betegségaktivitását és javítja mozgásszervi funkcióit. A biológiai terápiás készítmények közül döntően a monoklonális antitestek alkalmasak a betegség extraartikuláris tüneteinek kezelésére is.