Nyomtatóbarát változat

Az apomorfin.HCl (APO) két indikációra nyert világszerte törzskönyvi engedélyt: a Parkinson-kór és az erectylis dysfunctio kezelésére. Az aporfinkémiai kutatások fő iránya az APO-nál hatékonyabb és a dopaminerg rendszer D2 receptor családjára szelektívebb vegyületek előállítása.
Célul tűztük ki új 1,2-diszubsztituált aporfin származékok előállítását a már ismert szerkezet-hatás összefüggésekre alapozva.
A szintetikus munkát arra a DE Szerves Kémiai Tanszékén kifejlesztett módszerre alapoztuk, amely szubsztituált morfinándiének savkatalizált átrendezésén alapul. Az 5ß-helyettesített tebainok előállítása és vizsgálata a múlt század közepétől intenzíven zajlik, azonban savkatalizált átrendezését csak a legutóbbi időkben valósították meg Egyetemünk kutatói. A kiindulási morfinándiének előállításában, savkatalizált átrendezésében és a reakcióban képződő 2,10-dimetoxi-1-szubsztituált aporfinok O-demetilezésében vettem részt. Ezt követően a termékként kapott 1-alkil/aril-2-hidroxi-apomorfinok a Jénai Egyetem Orvosi és Farmakológiai Kémia Intézetébe kerültek részletes neurofarmakológiai vizsgálatokra.
Az eredmények értékelését követően megállapítható, hogy az 1-(2-fluorofenil)-szubsztituált származék D2 affinitása megegyezik a referencia vegyületként szolgáló APO-éval, míg a D1 és 5HT2A receptorokon értelmezett szelektivitása valamelyest meghaladja az APO hasonló értékeit. Kiemelhető még az 1-fenil-származék esetén megfigyelt fordított szelektivitás, amikor is a D1 receptorhoz való kötődés mintegy kétszer erősebb a D2 receptorhoz való kötődés erősségénél. Összességében megjegyezhető, hogy a hat vegyületből álló sorozatra kimagasló affinitás/szelektivitás értékeket nem kaptunk, de a további ligandum-fejlesztéshez fontos új szerkezet-hatás összefüggéseket sikerült felismernünk. A fenti eredményekből egy tudományos cikk összeállítása folyamatban van.