Atípusos antipszichotikumok hatása monocita-makrofág differenciációra

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Konferencia: 
2012/2013. tanév
Tagozat: 
Biokémia
Előadó szerző adatai
Név (format for foreign students: Last Name, First Name): 
Hajdu Dorottya Zsuzsanna

Előadás adatai

Előadás címe: 
Atípusos antipszichotikumok hatása monocita-makrofág differenciációra
Összefoglaló: 

Az antipszichotikumokat skizofrénia és bipoláris zavarok kezelésére fejlesztették ki. A kísérletek hamar bebizonyították, hogy ezeknek a szereknek több káros mellékhatása lehet, például trombózis, elhízás, vérképzőrendszeri betegségek, epilepsziás rohamok. A rezisztens esetek eredményesebb kezelése és a mellékhatások csökkentése érdekében fejlesztették ki az atípusos antipszichotikumokat. Számos kísérlet foglalkozik ezeknek a szereknek az immunológiai hatásával, amiből kiderült, hogy egyes gyógyszerek befolyásolják a citokin fehérjék expresszióját. Egyes szerek csökkentik például a TNFα (tumor nekrózis faktor) és az IL-1β (interleukin-1β) citokinek termelődését, míg mások fokozzák ezek szintézisét.
Célul tűztük ki az atípusos antipszichotikumok hatásának vizsgálatát monocita-makrofág differenciálódásra. Kísérleteinkben használt gyógyszerek a Quetiapin, Aripiprasol, Ziprasidon, Risperidon, Clozapin és Olanzapin atípusos és a Haloperidol típusos antipszichotikumok voltak. Vizsgáltuk, hogy ezen gyógyszerek befolyásolják-e a makrofágok fagocitózisát és citokin expresszióját. A monocitákat humán vérből izoláltunk mágneses szeparálással, majd 48-as plate-en differenciáltattuk makrofág kolónia-stimuláló faktort (M-CSF) tartalmazó tápoldatban, miközben a fent említett atípusos antipszichotikumokkal kezeltük a sejteket. A fagocitózis vizsgálatára latex gyöngyökkel végzett fagocitózis mérést és áramlási citometriát alkalmaztunk, míg a citokin expressziót LPS stimulust követően ELISA módszerrel mértük. Eredményeink azt mutatják, hogy alacsony koncentrációban az egyes gyógyszerek (Aripiprasol, Ziprasidon, Risperidon, Haloperidol) kisebb mértékben, ugyanakkor, ha az in vivo kezelési koncentrációknál magasabb koncentrációkban alkalmaztunk a gyógyszereket, akkor az összes szer csökkentette a makrofágok fagocitózis képességét. Az LPS stimulust követően, a makrofág által szekretált TNFα mennyiségét a gyógyszeres kezelés minden esetben tovább fokozta.

1. témavezető adatai
Név: 
Dr. Balajthy Zoltán
Intézet / Tanszék/ Klinika: 
Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet

Támogatók: Támogatók: Az NTP-TDK-14-0007 számú, A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése helyi konferencia keretében, az NTP-TDK-14-0006 számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása, NTP-HHTDK-15-0011-es A Debreceni Egyetem ÁOK TDK tevékenység népszerűsítése 2016. évi helyi konferencia keretében, valamint a NTP-HHTDK-15-0057-es számú, A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán folyó Tudományos Diákköri kutatások támogatása című pályázatokhoz kapcsolódóan az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és a Nemzeti Tehetség Program