Bevezetés: A mentális betegek megbélyegzése évszázadokra nyúlik vissza és jelen korunkban is aktuális probléma nemcsak a társadalomban, hanem az egészségügyben is.
Célkitűzés: A kutató munkám célja az volt, hogy felmérjem az egészségügyi szakdolgozók stigmatizáló attitűdjét a mentális betegekkel kapcsolatban. Feltevésem szerint a pszichiátrián dolgozók elfogadóbbak, mint akik nem állnak velük közvetlen kapcsolatban. Vizsgáltam, mi befolyásolja a mentális betegek megítélését, pl. a családi érintettség befolyásoló tényező-e? Feltételezem, hogy a családi érintettség elfogadóbb viszonyulással jár.
Módszerek: A mentális betegekhez való viszonyulás felmérésére egy általam összeállított, önkitöltős kérdőívet használtam. A vizsgálati populációt egy vidéki kórház 120 szakdolgozója alkotta (60 fő szomatikus- és 60 fő pszichiátriai osztályon dolgozó). A kérdőívben a Likert skála szolgált az attítűd megítélésére. A kérdőív statisztikai elemzését az spss programcsomag segítségével végeztem el.
Eredmények: A stigmatizáló attitűd vizsgálatának eredményei összességében normál eloszlást mutatnak. A cluster analízis alapján egyedül az osztály jellege a meghatározó tényező; a szomatikus osztályon dolgozók viszonyulása negatív. Az eredményeiket tovább vizsgálva a családi érintettség szintén befolyásoló tényező; az attitűdöt pozitív irányba befolyásolja.
Megbeszélés: A mentális betegek negatív megítélésének hátterében az állhat a szomatikus osztályon dolgozók részéről, hogy nem ismerik eléggé a mentális betegségeket és az azzal járó problémákat. Ez az előítélet csökken, ha van családi érintettségük.
Következtetés: A mentális betegségek ismerete rendkívül fontos tényező az előítélettől mentes egészségügy eléréséhez, ami hangsúlyozza a megfelelő továbbképzés fontosságát az egészségügy minden területén.