A glioblastoma multiforme egy primer, astrocyta eredetű agytumor, melyre nagy malignitás és agresszivitás jellemző. A klinikai gyakorlatban a glioblastoma kezelésére radiokemoterápiát alkalmaznak, a daganatos transzformáción átesett sejteket specifikusan támadó vegyületek még nem állnak rendelkezésre. A betegség prognózisa a jelenleg rendelkezésre álló kezelések mellett is nagyon rossz. A retinsav alkalmazása az apoptotikus és proliferációt gátló hatásának köszönhetően már több daganatos elváltozás terápiájában is felmerült, mint potenciális tumor ellenes hatóanyag. Glioblastoma sejtvonalak esetében a retinsav indukált molekuláris események és ezek funkcionális következményei még csak részben karakterizáltak.
Munkánk során célul tűztük ki a retinsav transzkripciós szabályozásra gyakorolt hatásának vizsgálatát és új direkt retinoid regulált célgének meghatározását U251 humán glioblastoma sejtvonalon. A retinsav a génátíródást a retinsav receptor (RAR) és retinoid x receptor (RXR) által alkotott heterodimer aktiválásán keresztül képes befolyásolni. Kísérleteink során transzkriptomikai és genom szintű kromatin immunprecipitáción alapuló adatok integrációjának segítségével azonosítottunk olyan géneket, amelyek közelében annotálható volt az RAR:RXR kötés. Az azonosított kötőhely funkcionalitását luciferáz alapú promóter analízissel igazoltuk. A retinsav kezelést követő mRNS mennyiség emelkedését pedig RT-qPCR analízissel validáltuk.
Az azonosított gének szabályozásának vizsgálata hozzájárulhat a retinsav komplex szerepének leírásához, a retinsav útvonal aktiválása által okozott epigenetikai és transzkripciós változások és a háttérben álló molekuláris szabályozó mechanizmusok feltárása segíthet a kialakuló funkcionális fenotípus pontos megértésében. Ezen tényezők meghatározzák a retinsav alkalmazásának potenciális előnyeit és hátrányait a glioblastoma ellenes terápia során.