Napjaink egyik legintenzívebben kutatott gyógyszerhordozó rendszere a biodegradábilis politejsav-glikolsav polimer (PLGA), amely nanoméretű partikulumokat létrehozva, lehetővé teszi, hogy ezen részecskékbe különböző gyógyszermolekulákat inkorporáljunk, ezáltal növelve meg készítményünk hatékonyságát. Kísérleteinkben mi is egy ilyen gyógyszerhordozó rendszert vizsgáltunk a hatóanyag bekötődésének hatékonysága, illetve sejtekbe történő felvétele szempontjából.

Munkánk első szakaszában négy különböző összetételű PLGA nanopartikulum előállítása történt:
- rhodamin-jelölt ciklodextrinekkel kapcsolt PLGA,
- fluoreszcens taxollal inkorporált PLGA,
- fluoreszcens taxollal inkorporált, rhodamin-jelölt ciklodextrinekkel kapcsolt PLGA
- inkorporáció nélküli, natív PLGA.
Az előállítás O/V emulziós technológiával történt, a méretet pedig lézeres fényszórás fotometria méréssel vizsgáltuk.

Ezek után az elkészített nanopartikulumokba történő fluoreszcens taxol és rhodamin-jelölt ciklodextrinek bekötődési hatékonyságát vizsgáltuk fluoreszcencia intenzitás méréssel. Az átlagos bekötődési hatékonyság megközelítőleg 40%-osnak adódott. A legutolsó szakaszban a Caco2 sejteket a nanopartikulumokkal kezeltük, majd a mintákat fluoreszcens mikroszkóp segítségével vizsgáltuk.

A mikroszkópban látott kép alapján kijelenthető, hogy a nanopartikulumok formulálása és hatóanyaggal való inkorporálása sikeres volt, illetve az elkészített nanopartikulumok sejtekbe való felvétele is megtörtént, így sikerült hatóanyagot juttatni a sejtekbe a PLGA nanopartikuláris gyógyszerhordozó rendszerrel. A bekötődési hatékonyság mérésének eredményei alapján a PLGA nanopartikulumok alkalmasak a taxol hatóanyag hordozására és célba juttatására, ezért jövőbeli kísérleteink iránya ezen hatóanyag-hordozó komplex további fejlesztése és vizsgálata.